Talán ismerős az érzés: reggel fáradtabban kelsz, mint ahogy este lefeküdtél. A napjaid tele vannak „csak gyorsan elintézem” típusú feladatokkal, amelyek sosem gyorsak, és sosem érnek véget. Egy ponton már nem is a tested jelez, hanem valami belül: tompaság, cinizmus, elhúzódó döntések, türelmetlenség – és motiválatlanság. Ez nem egyszerű fáradtság. Ez a kiégés. És sok vállalkozó nem is ismeri fel – mert egy álmot próbál életben tartani.
A kiégés nem egy pillanat. Egy folyamat, amiben lassan eltűnsz.
A kiégés nem úgy kezdődik, hogy egy nap összeomlasz. Hanem úgy, hogy szépen, észrevétlenül kopik ki Belőled az öröm. Először csak a csillogás tűnik el a szemedből, amikor egy új ötlet eszedbe jut. Aztán egyre gyakrabban hagyod félbe, amit elkezdtél, mert „most nincs rá idő” vagy „nem úgy sikerül, ahogy szeretnéd”. Egyre több lesz a halogatás, a fáradt sóhaj, a belső visszahúzódás.
Ritkábban osztod meg másokkal, min dolgozol – mert már Te sem érzed benne az izgalmat. Egyre több lesz a „majd holnap” típusú mondat, de valójában nem holnapra halasztod, hanem egyre távolabbra tolod önmagad előtt.
Ennek a lelki háttere sokszor nem is az, hogy túl sok lenne a feladat – hanem hogy túl régóta cipelsz mindent egyedül. A maximalizmus, a kontrollvágy, a túlzott felelősségérzet mind lehetnek hajtóerők… de hosszú távon elszigetelnek. És közben nem panaszkodhatsz, mert Te vagy a főnök. A motor. Az, akinek „össze kell tartania” mindent.
Kifelé még megy a show. A posztok, a kampányok, a bevételek. De belül: üresség. Egyfajta mozdulatlanság. Frusztráció. És az érzés, hogy bár mindent Te csinálsz – mégsem történik semmi érdemi. Hogy már nem Te vagy jelen, csak a rutinod. Csak a szereped. Az, aki működteti, amit egykor szenvedéllyel épített.
Túl sok minden Rád van bízva.
Értjük, hogy miért csinálod így. Fontos Neked. A vállalkozásod nemcsak munka, hanem egy darab Belőled. És ha bármi nem úgy sikerül, ahogy elképzelted, az olyan, mintha Te vallanál kudarcot. Pedig nem.
Sokan érezzük úgy, hogy csak akkor lesz tökéletes és olyan, amilyennek megálmodtuk, ha mindent a saját kezünkkel csinálunk. Hogy csak akkor marad meg az irányítás és akkor válhat valóra az álom. Ismerős?
És ezért inkább végigcsinálod egyedül. De közben Te is egyre gyengülsz.
Minden nap egy kicsit több munka, egy kicsit kevesebb Te.
És tudod, itt jön az a pont, ahol az álom – amit valaha izzó szenvedéllyel építettél – elkezd hasonlítani valamire, amit már csak muszájból tartasz életben. Ahol már nem emel, hanem húz. És nem Te irányítod, hanem Ő Téged.
Senki nem akarja, hogy ez történjen. Hogy az álmod rémálommá váljon.
Nem kell egyedül csinálnod.
Ez nem motivációs idézet: választási lehetőség.
Nem kell mindig erősnek lenned vagy kész válaszokat adnod, és nem kell minden problémát azonnal megoldanod. Sőt: nem kell egyedül kitalálnod mindent, amikor már rég elfogyott az ihlet, az idő, vagy az energia.
Van segítség, ami nem kér Tőled semmit. Nem kér szabadságot, nem felejt, nem fárad el, és nem vár el tőled tökéletességet sem. Csak ott van, amikor szükséged van rá. Csendben, de stabilan.
A Skillbot ChatMaster azokban a pillanatokban lehet a tökéletes társad, amikor egy poszt nem akar összeállni, amikor egy hivatalos levél megírása már több kört jelentene, mint amit az agyad elbír vagy amikor egy hiányzik még egy jó kampányötlet – vagy csak valaki, aki átlátja a káoszt és segít kibogozni azt.
Nem váltja ki a jelenlétedet. De ad egy kis teret, hogy újra önmagad lehess – az a vállalkozó, aki az álmait szeretné megvalósítani.
Adj Magadnak ennyit.
Nem kell megváltanod a világot. De legyél egy kicsit újra jelen benne. Igazán. Úgy, hogy nem csak a túlélés megy, hanem az alkotás is.
Kezdd itt: Skillbot ChatMaster
Lehet, hogy nem a munkától vagy fáradt. Hanem attól, hogy túl kevés maradt Belőled. És lehet, hogy amit érzel, az nem csak egy kis fáradtság – hanem a kiégés első jele.
